Megérkezett december, az év utolsó hava,
hideg van és hull a hó, minden csupa havas.
Mikor az éj beköszönt, s égen ezer csillag,
akkor indul útjára Pocakos, a cica.
Pihe puha talpa besüpped a hóba,
némán szedi tappancsát, hogy senki se hallja.
Dús bundája kabátja, nem fázik alatta
legyen bármily hideg, neki meg se kottyan.
Pocakos éjszaka szeli az utcákat,
kérdezed hogy miért? figyelj, itt a válasz:
Az a helyzet kiskomám, hogy mint minden cica,
Pocakos is szeret kóborolni néha.
Beles minden házba, hírekre vadászik,
s nem bánja azt sem, ha pár falat jut néki.
Benéz a kukába, van-e bármi fincsi
ami az ő fogára bizony odaillik.
Szereti a halat, husit, tejet, virslit,
s ha ilyet talál, bendejébe teszi.
Nem veti meg ő soha a finom falatot,
nevét ezért kapta, ezért lett Pocakos.
Hogyha téli éjen a nagy sötétségben
világító szempár jönne véled szembe,
jusson eszedbe, lehet ő Pocakos,
s ha akad nálad, dobj neki falatot.
Jalina
Tetszett a mese? ITT megtalálsz facebookon is :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
